szerző: bmgabriella publikálva: 2013. október 02.

Népi szimbólumainkról, a népi díszítőművészet jelképeiről – 2. rész Állandó, mindig friss témája a magyar népi díszítőművészetnek a szerelem és tágabb témaköre, az udvarlás, lánykérés, jegyesség, menyegző, gyermekáldás. A cikksorozat második részében néhány szerelmi jelképről – virágokról és madarakról – és gazdag mondanivalójukról lesz szó.

Vajon ki járt kis kertembe

szerelmi jelképek

 Minden – önmagára egészségesen reflektáló – művészetnek egyik központi témája a szerelem. A szerelem a díszítőművészetben elsősorban a nő és a férfi egymásratalálásának, harmóniájának ábrázolásában jelentkezik. A harmónia itt egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szerelmesek „jól megértik egymást”, hanem azt, hogy nő és férfi helyén van a szerelemben, jegyességben, házasságban, és párjával együtt a világban. Lássuk rögtön a bevezető képet.

Aki látott már ilyen régi matyó virágot [bmgabriella:] Bíbor matyó rózsa, az rögtön rávághatja, hogy leány-jelképpel van dolgunk. Ez igaz. De ez az ábrázolás (mint majd’ mindegyik eredeti népi ábrázolás) többrétű. Páros számú szirma (6 vagy 8) elárulja, hogy nő-virág, a hat bíbor sziromba rejtőző másik kettő, a kék és arany, a leányság kifeslő virágának mélyén rejlő szüzesség jele. Gondoljunk Szűz Mária kék köpenyére, feje körül az arany csillagokra a hagyományos képeken. A virág fölött azonban egy hármas képlet, hármas porzó uralkodik, az egész virág odafordul, oda nyílik. Ez a virág „híme” – tudjuk, hogy a hím szó éket, díszt jelent, s azt is, hogy az állatvilágban is a hímek viselik a feltűnő színeket, a nagy agancsot stb. – tehát ez a képben rejlő férfias elem, a leány mostani kérője, későbbi „ura”, termékenységének, asszony-életének majdani társa. Figyelemre méltó még a virág legalsó pontja, az apró zöld pont, ahonnan az egész motívum mintegy kinő. Korábban szóltunk már a tavaszpontról, amely mindig felül van a képeken, nos, a tavaszpont a hímnemű, a Nap uralta világos félév kezdőpontja. Az évkörben szemben lévő őszpont sosem napszínű, piros vagy arany, hanem földszínű, leginkább zöld. Ez a pont a rövidebb nappalok őszi-téli félévének kezdete, az Anyaföld mélyén munkáló titokzatos termő erők idejének kezdete, amely erők majd tavaszra megtermik az új életet. Nos, ez a leány-virág ebből az asszonyi őszpontból nyílik.

Ha pedig a háromság felé nyíló leány-asszony életre leszálló áldás angyalára vagyunk kíváncsiak, fordítsuk meg a motívumot „fejjel lefelé”, s máris előttünk áll az angyal.

Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?

Neked varrom, hogy legyél szeretőm,

Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,

Közepébe babám, hogy szeretőd vagyok.

A jegyesek szerelmi ajándékokkal kedveskednek egymásnak. Talán a legismertebb szokás a hímzett (!) jegykendő vagy keszkenő ajándékozása. A leány a kendő sarkaiba hímezte a virágmotívumot, mint itt, ezen a szép keszkenőn. [babujka:] Keszkenő zempléni mintával. A legény pedig úgy hajtogatta „sarkára” a kendőt, hogy mellényzsebbe, övbe dugva jól látsszék a kedvese keze munkája. A kendő közepén bizonyos vidékeken ott állt a leány neve vagy csak a kezdőbetűk. Figyeljük meg a virág és termés együtt szerepeltetését a hímzésen. Ez célzás a szerelmesek komoly házassági szándékára és a gyermekáldásra.

Lehetséges viszontajándék ez a tükrösszív [maco:] Kalocsai tükrös mézes, amelyet régen minden valamirevaló vásárban árultak, éppen a szerelmes legényekre számítva. A szív kettős ívébe zárt tükördarab egyfajta lélekablak, a legény szándékainak tisztaságát mutatta. A tükrösszív hagyományos díszítésén is együtt tűnik fel virág és termés, valamint itt is feltűnnek a virágok felett uralkodó hármas motívumok. A piros és fehér egyébként a legősibb színek minden kultúrában, a születés, az újjászületés színei, más alkotásokon is dominálnak, nemcsak a tükrös mézeskalácson. Gondoljunk a szőttesekre, egyszerűbb (pl. moldvai) leányruhákra.

Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár

Kék a lába, zöld a szárnya, jaj, be gyöngyen jár

Újabb „hím” ábrázolás található ezen a szép tányéron. [Szilke:] Tiszafüredi pávás tányér (tulipános). Az már nem is szorul magyarázatra, miért áll három hármas képletből a páva hím-ségének címere, a farka, és hogy miért keretezik ezeket a hármasokat kifelé pöndörülő kosszarv-spirálok. Figyeljük meg a tányér föld-színeit, s hogy a peremén végigvonuló nyolc teljes hullámból álló (Emlékszünk még a teremtett világ teljességére?) zöld levél-párta egyhelyt megszakad, mégpedig a páva testének meghosszabbított vonalában. Ez az irány a térbeli művészetekben az előrehaladó idő iránya és vonala. Ebbe a vonalba esik a tulipánok egyike is, amelyik lefelé fordulva – „lehajtott fejjel” – szív alakúvá lesz, és a pávához, a páva szívéhez ez is van a legközelebb. Itt van „képbe írva” a házasságra készülő jegyespár.

A szerelmesek egy másik madaras ábrázolása ez a Galambpár [bmgabriella]. Ezen a kalotaszegi sulyok-mintán egymás felé forduló galambok turbékolnak. Könnyű felismerni őket, a vaskosabb szárnyú, hangsúlyozottabban rajzolt mellű madár a nő. A leányoknak adott sulykoló is általánosan elterjedt szerelmi ajándék volt, a célszerű szerszámot míves faragással díszíteni legényvirtus-számba ment.

Egy másik galambpár életfa-szerűen festett virágokkal, szerelmi ajándéknak szánt tulipános ládán [tulipanoskata:] Festett tulipános láda. Itt is a piros és a fehér szín uralja a képet. Figyeljük meg a hármas osztású tulipánokat, az életfa gyökerénél a nyolcszirmú Nap-virágot,  festés sarkaiban a kisebb napkorongocskákat és a felső sarkokat lezáró két hím-virágot.

Vajon ki járt kis kertembe’

Fekete galamb képibe,

Szedi virágomnak ágát,

Rozmaringomnak bimbóját.

A szerelmespárt egy motívumban ábrázolni – nos, ez egyet jelentett a testi szerelem ábrázolásával. Ez egyáltalán nem volt tiltott, de persze minden durvaságtól mentesen, „virágnyelven”. Ebben a szerelmi motívumban [bmgabriella:] Szerelmes piros tulipán a szembeforduló szív a beteljesült szerelem jelképe. Ez a motívum feltűnik életfa-ábrázolásokon csakúgy, mint mézeskalácsokon.

Íme egy másik szép példa. [bmgabriella:] Ölelkező tulipán. A Föld-elem zöldje ismét a motívum felfelé táruló női részét érinti-jelzi alul, középütt fent pedig világosan felismerhető a tavaszponti kosszarv piros Nap-cseppel – az ölelkező pár hímnemű fele. A motívum a szerelmet illetően megragadóan kifejező és egyértelmű, mégis finom és elegáns, akárcsak népdalaink és -táncaink.

Zárjuk a sort egy utolsó tulipánnal. [bmgabriella:] Királynő tulipán. Láthatjuk a virágmotívum „gyökerénél” a zöld őszpontot, a fölötte uralkodó kosszarvú tavaszpontot, de itt az őszpontból is spirálok indulnak, igaz, nem kosszarvak.

Fordítsuk meg a képet és elénk áll a lebontott hajú Tündérszép Ilona. Tudjuk, hogy a régiek nagyleányai, asszonyai nem mutatkoztak lebontott hajjal, a lányok befonták és munkaidőben kendővel, ünnepkor pártával borították. Az asszonyok felkontyolva hordták, különböző színű és különféleképp megkötött kendők alatt.

Hajam, hajam, sárgo hajam tralalala lalala

Nem veri többet a vállom, tralala

Addig éltem világomot, tralala

Míg szél fútta pántlikámot, tralala.

A következő kézművesek alkotásairól készült képeket használtam fel:

babujka, bmgabriella, maco, Szilke. tulipanoskata

Folytatása következik, a tervezett harmadik témakör:

Különleges helyek és időpontok a népi művészetben.

forrás:

http://www.meska.hu/Blog/post/Vajonkijartkiskertembe?p=cG9zdF9pZD02ODM=