A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2012. évi CLII. törvény 30.§-a alapján a megyei múzeumok vidéki tagintézményei 2013. január 1-től a helyi önkormányzatok fenntartása alá kerülnek. A kiállított műtárgyak az állam tulajdonában vannak. A fenti törvény alapján a Sukorói Néprajzi Házat Sukoró Község Önkormányzata tartja fenn, ill. üzemelteti. A szakmai felügyeletet a Szent István Király Múzeum gyakorolja.

További információt a nyitva tartásról és az árakról a sukorói önkormányzattól kaphatnak.

Telefon / fax: 06-22/598-007, 06-22/475-521

E-mai: spolghiv@t-online.hu 

A Ve­len­ce­i-­tó észa­ki part­ján, a Ve­len­ce­i-­hegy­ség grá­nit­szik­lás juh­le­ge­lői, er­dői és sző­lői kö­zött ta­lál­juk a né­pi épí­té­sze­ti em­lé­kek­ben gaz­dag Su­ko­ró köz­sé­get. So­ko­rón két év­ti­zed­del ez­előtt még egész ház­so­ro­kat lát­hat­tunk fe­hér­re me­szelt, sár­fa­lú, nád­te­tős há­zak­kal. Ma is ilyen a Szil­vás-­sor, amely az 1848-as pá­koz­di csa­tát elő­ké­szí­tő ha­di­ta­nács szín­he­lyé­ül szol­gá­ló su­ko­rói re­for­má­tus temp­lom­tól in­dul a bor­jú­völ­gyi pin­ce­so­ron ke­resz­tül a Me­leg-­hegy fe­lé. A szé­kes­fe­hér­vá­ri Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um itt ren­dez­te be Fej­ér me­gye el­ső sza­bad­té­ri nép­raj­zi mú­ze­u­mát, a Nép­raj­zi Há­zat, amit 1967-ben nyi­tott meg And­rás­falvy Ber­ta­lan nép­rajz­ku­ta­tó. A Szil­vás-­sor há­za­i­ban haj­dan zsel­lé­rek lak­tak, a Nép­raj­zi Ház (Szil­vás-­sor 7.) is jel­leg­ze­tes zsel­lér­ház. Egy­ko­ri tu­laj­do­no­sai leg­fel­jebb egy hold szán­tó­föld­del és kis da­rab sző­lő­vel ren­del­kez­tek. Nap­szá­mos­mun­ká­ból él­tek, nyá­ron arat­ni, csé­pel­ni jár­tak a Me­ző­föld ura­dal­mi pusz­tá­i­ra.

A sár­fa­lú, nád­te­tős ház ko­rá­ról az el­ső szo­ba ge­ren­dá­já­ba vé­sett 1863-as év­szám ta­nús­ko­dik. Az ud­var­ról egy kes­keny gá­do­ron ke­resz­tül lép­he­tünk be a nyi­tott ké­mé­nyes kony­há­ba, in­nen az el­ső- és a hát­só szo­bá­ba. Ezek­ben a he­lyi­sé­gek­ben a ház ere­de­ti, az utol­só tu­laj­do­nos­tól ránk ma­radt be­ren­de­zé­sét, bú­to­ra­it, tűz­he­lye­it lát­hat­juk. E tár­gye­gyüt­test egé­szí­tet­te ki Su­ko­rón gyűj­tött tár­gyak­kal Pe­so­vár Fe­renc nép­rajz­ku­ta­tó, a Nép­raj­zi Ház meg­te­rem­tő­je, be­ren­de­ző­je.

A kony­ha bel­ső fe­lé­re a bol­to­za­tos nyi­tott ké­mény bo­rul, a ház va­lam­eny­nyi tü­ze­lő­be­ren­de­zé­se eh­hez kap­cso­ló­dik. Alat­ta jobb ol­da­lon a réz­üst­ben va­ló fő­zés­re szol­gá­ló kat­lan és a hát­só szo­ba ke­men­cé­jé­nek fű­tő­nyí­lá­sa lát­ha­tó. A tűz­he­lyen ta­lál­juk a ré­gi sü­tés-­fő­zés fon­tos esz­kö­ze­it a vas­há­rom­lá­bat, a há­rom­lá­bú cse­rép­lá­bast, a ha­tal­mas két­fü­lű, kí­vül má­zat­lan cse­rép­fa­ze­ka­kat, az ugyan­csak cse­rép­ből ké­szült ka­csa­sü­tőt. A kony­ha hát­só fa­lát szí­nes, ke­mény­cse­rép tá­nyé­rok dí­szí­tik. Alat­tuk a vi­zes­pad és a fá­ból ké­szült ha­tal­mas krump­li­nyo­mó áll. A kony­ha bel­ső fe­lét a pit­var­tól el­vá­lasz­tó fal­ra, a nyi­tott ké­mény bol­to­za­tát tar­tó ge­ren­dá­ra erő­sí­tet­ték a fa­ze­kas­pol­cot. Raj­ta ki­sebb-­na­gyobb, be­lül sár­ga­má­zas, kí­vül má­zat­lan vagy sár­ga, bar­na, zöld csí­kos tűz­ál­ló fa­ze­kak, be­lül sár­ga-, kí­vül zöld má­zas te­jes­kö­csö­gök so­ra­koz­nak. A tűz­he­lyen és a fa­ze­kas­pol­con lát­ha­tó edé­nyek a Du­nán­túl hí­res fa­ze­kas­köz­pont­já­ban, a kö­ze­li Csák­vá­ron ké­szül­tek.

Az el­ső szo­bá­ban a fes­tett sa­rok­pad előtt, a szőt­tes ka­rá­cso­nyi ab­rosz­szal le­ta­kart fi­ó­kos asz­tal áll. Fe­let­te a fa­lon szent­ké­pek lóg­nak. Az ab­lak­tól jobb­ra a vi­rá­gos­ra fes­tett ru­hás­szek­rény he­lyez­ke­dik el, aj­tó­in a Sza­bó Er­zsé­bet AN­NO 1860 fel­irat­tal. A szek­rény te­te­jé­re szí­nes üveg­po­ha­ra­kat, por­ce­lán­bög­ré­ket ál­lí­tot­tak. A szo­ba jobb ol­da­lán a fal mel­lett hú­zó­dó két ma­gas­ra ve­tett ágy előtt so­ra­koz­nak a ku­ko­ri­ca­csu­hé­val be­font szé­kek és egy tal­pas böl­cső. Az el­ső szo­ba jobb sar­ká­ba a vá­lyog­ból ra­kott tűz­hely épült. A bal sa­rok­ban a ko­ráb­ban ru­ha tá­ro­lá­sá­ra szol­gá­ló vé­sett és fes­tett dí­szű lá­da és a szin­tén ku­ko­ri­ca­csu­hé­val be­font ülő­la­pú ka­ros­szék ka­pott he­lyet. A hát­só szo­ba sar­ká­ban emel­ke­dik a kony­há­ból fűt­he­tő, vá­lyog­ból ra­kott, ha­sáb ala­kú ke­men­ce, a hoz­zá­épí­tett, fő­zés­re szol­gá­ló ta­ka­rék­tűz­hely­lyel. Az aj­tó mel­lett jobb­ra az ap­róbb tár­gyak el­he­lye­zé­sé­re szol­gá­ló, fal­ba mé­lyí­tett vak­lik ér­de­mel fi­gyel­met. A hát­só szo­ba egy­sze­rű be­ren­de­zé­se azt a vi­lá­got tük­rö­zi, amely­ben a ház utol­só tu­laj­do­no­sa, ké­sőb­bi gond­no­ka, egy sze­gény fa­lu­si öz­vegy­asz­szony, az 1960-as, 1970-es évek­ben élt.