Az erdélyi Kelemen Anna értéket ment

Évente kétszer-háromszor látogat Magyarországra az Erdélyben, Kolozsvár mellett élő Kelemen Anna, aki gyermekkora óta a népi hagyományok művelője.
Bútort fest, gyöngyöt fűz, dísztárgyakat, népviseletbe öltöztetett babákat készít.
Fehér pöttyök, piros tulipánok, zöld levelek, sárga virágok, vonalak, körök. Gondosan és precízen megtervezett kompozíciók.
A motívumokat egytől-egyig a kalotaszegi mintakincsből válogatja. A népi kézművességgel kicsi gyermek korában ismerkedett meg, a fogásokat édesanyjától és a faluban élő asszonyoktól leste el, a bútorfestést magától gyakorolta ki.
- Négy évvel ezelőtt ismertem meg Annát - meséli Gaál Zsuzsanna Őriszentpéter jegyzője, aki takaros falusi házába invitált minket. - Szerveztünk egy csoportos erdélyi kirándulást, s a programok között szerepelt egy mérai látogatás is. Kelemenékhez vittek el minket, akiknek az otthonuk egy apró múzeumhoz hasonlatos, sőt nem hivatalosan aként is funkcionál. Régi használati tárgyak: köcsögök, edények, tányérok, szőttesek díszítik a ház falait, a szekrények, amelyeket egytől-egyig Anna festett, kalotaszegi ruhákat rejtenek. Ezeket a látogató felöltheti magára, s kipróbálhatja, milyen érzés népviseletbe öltözni. Ezen az utazáson ismertem meg Nusit, akivel életre szóló barátságot kötöttem. Több régi bútorom van, amelyeket szüleimtől, nagyszüleimtől örököltem, elhívtam Annát hozzám, hogy tegye rendbe őket.

Méra, Anna faluja Kolozsvártól 14 kilométerre északnyugati irányban a Kolozsvár-almási hegyek által bezárt völgyben található. A festői szépségű hegyes, dombos faluban, a vendégeket szerető, egyszerű, emberségük, néphagyományuk, kultúrájuk és bizony nem utolsó sorban magyarságuk legmagasább fokát művelő emberek élnek.

A kalotaszegi bútor túlnyomó többségében színesen virágozott asztalosbútor. Jellemző díszítése a zárt levélcsokor, amelyből vázlatos könnyedséggel megrajzolt, főként piros színű virágok, gyümölcsök nyúlnak ki, fölöttük néha madár ül. A díszítmény szigorúan szimmetrikus felépítésű, nemkülönben az egyes motívumok. Kedveltek az apró rozettákból összetett kerek virágok és a ritmikusan váltakozó színű levélkék. Ellentéteket is gyakran ábrázolnak, mint például élet és halál. Az apró pöttyök a termékenységet szimbolizálják. Életfák, madarak is rendszerint megjelennek a minták között, bolcsovazak is amibol az eletfa indul ki.

- Egyfajta értékmegőrző munkát is végzek - tudjuk meg Annától. - A másoknak feleslegessé vált régi bútorokat, elnyűtt néviseleteket összegyűjtöm. Többször előfordult, hogy Magyarországról vittem haza egy-egy értékes, különleges, a múltunkhoz szorosan kapcsolodó eszközt, használati tárgyat. A ruhákat megvarrom, a bútorokat megjavítom. Kalotaszegi motívumokkal díszítem. Mély kékre alapozom a bútor felületét, majd hagyom száradni. A festék megszáradása után díszítem. Sablont csak a nagyobb munkáknál használok, különben szabadkézzel dolgozok. A motívumok jelentős részét a szülőfalumba érkező vándor cigányoktól tanultam kisgyermekkoromban - teszi hozzá Anna, aki aktív korában ápolónőként dolgozott. A festett bútorok jól tisztíthatók, akár vízzel is lemoshatók. Ma már olyan festékeket lehet venni, amelyek bírják a strapát. Nagyon kevesen foglalkoznak népi iparművészettel, azon belül is a bútorfestéssel. Anna elmondása szerint már Erdélyben is egyre kevesebben őrzik a tradíciókat, a fiatalokat már nem tisztelik a hagyományokat, a modern kornak megfelelő elvek és értékek szerint élnek. Kevés az a fiatal, aki népviseletbe öltözik, talán ünnepnapokon öltik magukra. Nusi azt vallja, hogy a régi dolgokat meg kell őrizni. A tradíciók tiszteletét a kicsi gyerekekkel kell megszerettetni. - Tizenkét évet éltem Kolozsváron, de úgy éreztem, be vagyok zárva, visszavágyódtam Mérára. Magyarországot szeretem, szívesen jövök, de a szülőfalum milliője számomra egyedülálló.

Anna gyöngyöt is fűz, a színes kis ékekből nyakláncokat, karkötőket, kis díszeket készít. Kalotaszegi népviseletbe öltöztet kis babákat. Az elkészült tárgyakat pedig értékesíti. Szabadidejében pedig, ha van rá igény bútort fest. Nemcsak Erdélyben, hanem az Őrségbe is. Előkerülnek a gondosan becsomagolt fűzérek, díszek, gyöngyből készült kokárdák, amelyek mindegyike a történelmünk, a múltunk kis darabjait őrzik. Terveznek egy kiállítást az Őrség valamelyik településére, ahol Nusika festett bútorjait tekintheti meg a nagyközönség. Erdélyben pedig Mérában és Kolozsváron egy étteremben csodálhatják meg az érdeklődők a gyönyörű bútorokat.
Kelemen Anna munkáiból

Vas Népe 2009. december. 24 | Szerző: Varga Nóra