az öröknaptárakat valamikor az 1880-as években kezdték készíteni a székely bútorfestők. A naptár felső végét különböző módon faragják és pingálják az egyes vidékeken. Senki sem tudja pontosan, hogy ki találta ki azt a rendszert, ami lehetővé teszi, hogy a naptár mindig a helyes keltezést mutassa. A szerkezet általában fenyődeszkából készül. Öt lécből van összeragasztva. A legfontosabb a középső, csúszó rész. Ez 23 részre van beosztva, az első hét résznek a közepébe hét lyukat kell fúrni.

A középső lécet a maga „ágyában” mindig úgy kell elhelyezni, hogy a pecket beállítják az éppen kezdődő hónap első napjára, és akkor a hónap többi része pontosan kikerekedik, a dátumok megfelelnek a napok kezdőbetűinek. Az egyik szélső lécen 1-jétől 14-éig szerepelnek a számok, a másikon 15-étől 31-éig. Középen a napokat jelző betűk vannak hétfőtől keddig – négyszer, hiszen négy hét van egy hónapban.
Both Gyula annak a titkát is elárulta az érdeklődőknek, hogy miként kell kezelni a fát, és hogyan kell festeni ahhoz, hogy színe minél tovább megmaradjon. A legtöbb vidéken úgynevezett Mária-kékre, illetve csupán Székelyudvarhely környékén festik zöldre az öröknaptárakat. Magyarországon napjainkban kizárólag a kalocsai pingálóasszonyok foglalkoznak még öröknaptárak készítésével.

Both Gyula nem tudja, hogy ki volt az, aki rájött az öröknaptár titkára. Így arról sem lehet szó, hogy valaki levédje az elmés szerkezetet. De szerinte sajátos székely termékként le lehetne védeni.
A bútorfestő szerint a szerkezetet Háromszéken és Udvarhelyszéken nagyjából egyazon időben kezdték készíteni. Manapság több népművész foglalkozik gyártásával, és egyre többen vásárolnak öröknaptárat ballagási vagy egyéb ajándékként, illetve az anyaországból Erdélybe látogató turisták is egyre többen keresik.

Szerző(k): Máthé Éva